HIATUS
sorry, a szokásos, sulivan (Y)
[nemtudom mikor kezdem el ujra, de biztos hogy elfogom :) még nyárig]

Kivételesen nem az érzelmeimről fogok beszélni. Már régóta nem megy és nincs is hozzá kedvem. Ehelyett egy filmről fogok pötyögni.
Ahogy így frissében végignéztem, nem is tudom, mit gondoljak róla. Két választási lehetőség van. Egyes számú lehetőség: ez egy abszolút ökörség.
Kettesszámú lehetőség: zsenialitás.
A film dióhéjban annyiról szól, hogy van egy kis családunk. Család? Ugyan. Robin Williams egy kiégett írót játszik, aki tehetséges, de senki sem kíváncsi a műveire. élete romokban hever, a fia utálja őt, és egy középiskolában tanár.
Beszéljünk kicsit Kylre-ról, aki körül az egész történet fonódik, igaz, a srácnak ehhez semmi köze. A fiú súlyos problémákkal küszködik, nagyobbakkal, mint korabeli társai. Elsősorban másról nem tud beszélni a drága, mint a szexről. Az ujjazástól elkezdve az ürülék szexig mindenre izgul, még a szomszédban vetkőző nagyira is. A gyerek elég aberrált a maga módján. Az első pillanattól kezdve gyűlölni fogod.
Nem szereti sem a zenét, sem a filmeket, az apja barátnőjének pedig lefényképezi a bugyiját. Eddig minden siralmas és unalmas. Sokszor voltam olyan állapotban, hogy kikapcsolom a filmet és keresek másfajta szórakozást, de végül is kibírtam és megérte.
A film közepe felé fordulóponthoz érkezik a történet. Kyle-nak egy szerencsétlen maszturbációs játék közben sikerül kinyírnia magát. A nyaka köré tekert szíj meghozza a hatást, megfullad.
Apja így talál rá, és mit ne mondjak, először elég tragikusan fogadja a dolgot. De még ez is egészen komikusra sikeredik, mivel az aláfestő zene számomra kifejezetten boldog. A muzsika a filmben egy új műfajt teremt. Akármitlen őrült és akármilyen degenerált a jelent maga, a zene még ennél is gyépésebbé teszi a maga boldog valójában.
Szóval a fiú meghalt, és ebben a pillanatban átéreztem a kedves apa helyzetét, abszolút megkönnyebbülés. Elég kegyetlen dolog, de ugyan ki ne örülne egy ilyen agresszív és perverz fiú elvesztésének? Szerintem ez volt a cél.
És ezután mi történik? Csoda, kedves olvasók. Az elkeseredett, szinte (szerintem) már megbolondult apa úgy dönt, nem fogja hagyni, hogy ilyen természetellenes módon találjanak rá a fiúra. Szóval ír egy búcsúlevelet, és úgy rendezi a dolgokat mintha öngyilkosság lenne. Tiszta sor, a rendőrség elviszi a levelet, a holttestet és az élet folyik tovább.
Ahogy Lance (az apa) visszatér munkahelyére, az iskolába, mindenki kerüli, nyilván nem akarják még jobban fájdítani a szívét. Akármennyire is gyűlölték a fiát, azért senki sem olyan hülye hogy most zaklassák az apját. Egyik nap viszont főhősünket azzal a hírrel fogadja az igazgató, hogy a búcsúlevél kiszivárgott és az egész iskola látta, és olvassa egy időben.
Ez elég poénos, mivel a levelet maga Lance írta, a saját érzéseit tükrözik a sorok, sőt mi több, azt sugallja, milyennek is akarta látni igazából a kisfiát, aki az idő során egy vadállattá változott.
A levélben mindenki saját társlelkének fedezi fel az aberrált srácot, hála az apjának. A depressziós, mély gondolkodással(?!) bíró goth illetve emo csaj, látja Kyle belső vívódását, a szemüveges gyík átérzi a fiú kiszolgáltatottságát és az igazgató megbánja tetteit. Hamarosan jelképes tömeghisztérika robban ki az iskolában, kitűzőket és pólókat kezdenek gyártani Kyle nevével és arcával az apa pedig kihasználja a helyzetet és megírja élete egyik legjobb művét, méghozzá kedves fia naplóját.
A napló megjelenik az iskolában, ez pedig nagy hatással van az összes diákra és tanárra. A meleg srác bevallja érzéseit, abbahagynak a drogokkal, gondolkodni kezdenek, hagyják, hogy érzelmeik szabadon szárnyaljanak, és mindezt Kyle-nak köszönik, aki nem volt semmivel sem több egy szemétládánál.
Lance nem tud kilépni a mókuskerékből, mindenhol azt látja, hogy imádni kezdték a fiát, habár soha nem érdemelte meg. Úgy látszik, az apa nem tud élni ezzel a tudattal, de még akkor sem vallja be a turpisságot, amikor egy neves beszélgető műsorba hívják.
Az egész ország úgy hiszi ez egy igazi érzelmes sikertörténet, ami drámával és bánattal van keverve.
Viszont Lance nem bírja tovább, amikor az iskola könyvtárát át akarják nevezni fia nevére, emlékül, hogy mindenki szívében örökké éljen a zsenialitása, Lance megtörik.
Beszédét nem úgy kezdi, ahogy azt mindenki várja, csak pár mondatot mond, de ezek a mondatok szíven ütik a közönséget. Bevallja, sőt újra az emberek szájába rágja, hogy Kyle nem volt zseni, még csak azt sem érdemli meg, hogy beszéljenek róla. Elárulja, hogy ő írta a könyvet, a fia pedig maszturbáció közben halálozott el.
És lám a régi arcok visszatérnek. Mindenki ismét ellenséges lesz, a hazugság eltűnésével mindenki visszaveszi eredeti arcát, amit Lance még az elején tapasztalt. Újra ellenségesek lesznek és viszálykodók, nem veszik észre hogy a könyv igazából egy apa kétségbeesett kiáltása volt a világ felé, nem veszik észre, hogy Kyle érzelmei helyett magát Lance-t mutatja a könyv, vele nem tudnak együtt érezni. És ezt Lance, nagyon is jól tudta, felkészült rá épp ezért vigyorogva, boldogan távozik.
Megkönnyebbülten, hangságait (szó szerint) levetkőzve pancsol egyet az iskola medencéjében majd áthívja fia volt legjobb barátját, aki mellékesen egész végig sejtette az igazat.
Happy End... Kyle legjobb haverja, a szomszéd nagyi akit kukkolt és az apja együtt nézik végig a zombis filmet, boldogan, gondtalanul, hazugságmentesen a kanapén, és közben arra az eszeveszetten idióta és szemét fiúra gondolnak, aki egy ideig megkeserítette az életüket.
Igen, Kyle így halála után elmondhatja magáról hogy igazából jót tett. Csak nem épp úgy ahogyan ő gondolta...
És így végezetül a véleményem? Töményen? Egész végig érzelmi impulzusok értek, sosem tudtam hova raknia  filmet, de így végignézve úgy gondolom, érdemes megnézni. a sablonstory ki van zárva, ha ezt megnézed, biztos vagyok benne valami egészen újat kapsz. Akár jó akár rossz értelemben.
Lance utolsó fontos mondatával búcsúzok, ami a legigazabb dolog a világon:
"Azt hittem az a legrosszabb, ha végül egyedül maradok. Pedig nem. Rosszabb, ha olyanokkal maradok, akikkel úgy érzem, egyedül vagyok."
Az emberek utálatáról szól ez a film, felszínességéről és azokról az apróságokról, amikről soha nem szabad elfeledkeznünk. Mint például az, hogy akármekkora zseni lehet valaki, lehet hazugság az egész.

3 új vers van fenn
Megtörtént a karácsony és a szilveszter is. Nincs erőm mesélni ezekről mivel az iskola is elkezdődött és most a papírékszeren keresztül a kémián át mindenre gondom kell hogy legyen.
Kényelmesen érzem magam és megbékéltem a körülöttem folyó dolgokkal. Úgyhogy reményekkel teli bámulok a jövőre :)

Why the fuck?
Why kell olyanokat írni a mondatok középe hogy "oly". Én is csináltam? Magamat is okolom! Why kell úgy vislekedni mint egy öreg író? Why kell hosszú tömött mondatokat használni véleménynyilvánításnál. Why nem lehet normálisan kommunikálni és nem nagyzolni. Why?
Why kell mindenkinek annyira nagyon nagy szókincsűnek lenni. Why kell baszogatni a másikat és why kell sírni annyit a gondjaidon.
Why beszélek ilyen sokat?
Vannak dolgok amik zavarbaejtenek. Később megbánom hogy megtettem őket vagy hogy kimondtam. És amikor ujraolvasom, ujrahallgatom, visszaemlékezek... kedvem lenne főbe lőni magam.
Why nem értesz meg. Why? Megértesz :) csak nem tudsz róla.
Magányos vagy? mert bemesélték
Szomorú vagy? mert nem ismered a végleteket
Fáj a kicsi szíved? eresszünk golyót bele, meglássuk fáj-e még jobban is.
Magamról beszélek? Rólad bezsélek? Róluk bezsélek. Nem. Magunkról beszélek.
Rólad és rólam és őróluk. Az egész fucking csapatról :)
És tudod mit? Ez a szép benne!

Új modulok a HAZU menüpontban. Semmi más mondnaivalóm ninc csak az hogy fáj. És kivételesen fizikailag fáj. Tessék nekem jobbulást kívánni.
Még mindig karácsony van... karácsonyi feeling

Tegnap este nagyon morbid állapotomban voltam és irtam két igen fura verset meg két igen fura novellát.
Szóval ez eddig négy új, de ezenkívül raktam még fel pár novellát. Tessék olvasni.
Boldog karácsonyt! (márakinek :D)

Akarod hogy szarrá verjelek?
...... zsóóólt ....... zsoholllt!
... istenem!
Van SMART kártyátok? Diákigazolvány?
leszarom... anyád... és tényleg!
szexszexszexsezxszexszexszex
Na ne már! Ez most kom?!
Najó viccet félretéve ma megnéztem az avatárt a moziba. És be kell hogy valljam egészen tetszett :) Jó kis filmv volt, nem csalódtam, volt eleje vége közepe satöbbi. Minden a helyén volt. Megvolt az energiaital adag és minden egyéb más is. Boldog karácsonyt mindenkinek... izéizé
Hülye gyökérnem látsz a sok földtől ami a szemedbe ragadt!
Köszönöm a kritikát :)
Újra elkellene kezdenem rendszeresen írni... de tényleg. *nagsóhaj*
Kérlek adjatok jelet arról hogy ittvagytok! Köszönöm.

úúúj design. nagyon tömött, nagyon sok, nagyon nem karácsonyi XD tetszik eza  háttér megvagyok magammal elégedve.
Mellesleg szünet van, és minusz ötszázezer fok. Úgyhogy ha kimegyek belefagy a vér az ereimbe. Ennek tetejében mindennap le kell vinnem a kutyám aki görcsökben szenved...
Boldogabb téma? Egy csomó dolgom van, nem sokat olvasok és... és új karakterem van, legalábbis valami olyasmi.
*mi a faszér kell bámulni?*
:) épp ez lenne a lényeg?
*im a racing car* szétvert mindent...
Ismered azt a furcsa érzést, mikor néznek és nem merik kimondania  gondolataikat, és csak bámulnak és bámulnak és te érzed hogy a vérnyomásod az egekbe szökik, kettéfejelnéd az embert aki azzal a bizonyos határtalanul idegesítő tekintettel néz téged... fárasztó. Ha nem olyan mint egyébként máris szar. Szar vagyok... 
Gyíkarcúak, de a többi sokkal jobban és ennek tetejében még jobban is szeretem őket. Fájdalmasa bevallani hogy beleesem az igazságba, amit olyannyira tagadtam.
Friss lesz - UJ FEJEZET Mr. Leadom feljegyzései

Nincs túl sok kedvem regélgetni így negyed 11-kor, de már rég irtam és a tehetségtelen tábla nem mutatott jól a főoldalon :)
Hát, ismét habzsolom az életemet, mondhatni egészen prímán vagyunk. A változások jönnek mennek és én csak nevetek :) Megedzaz élet? Ugyanmár.
Ma Chaolinről raktam fel két uj cikket, várható uj fejezet a regényembe (márha vki olvassa, önsajnáltatás megamega) no meg ugye uj design is hogy kifejezzem uj rajongásom tárgyát.
Kérlek drukkoljatok h legyen minél több cuccoma  tökéletes külsőhöz :) Mára ennyit.

te-het-ség-te-len

Csalódtam valakiben, már megint. Vicces hogy midnig ez történik én pedig függni kezdek emberektől.
bezsélgetés történt. Közelebbia  dátum, az időpont, mint a személy, ugyanúgy.
Két új vers került fel a lapra. Ennyi lenne mára.

Valaki azt mondta nekem hogy depressziós amit írok. Ejj ejj... félreismersz? :)
Nem is tudom hirtelen miről írhatnék, annyit tudok hogy ez bizonyos személlyel még mindig nem vagyok tisztéban és egy másik nagyon hiányzik. Sőt mi több! Magam mellett tartanám minden másodpercben és élvezném. vagy lehet hogy akkor őt is unnám?
Unalom... furcsa hogy ezt a szót használom.
Somlói galuska, ennyit tudok mondani, azt hiszem ma is írogatni fogok tovább. Hiányzik a színvonal... az irodalom rég volt már izgalmas.
ne haragudj, de akkor is tiszta zakkant vagy
A hasonlóság gyönyörködtet! Minden értelemben. Csók az orcádra.
És tényleg nem olyan egyszerű mint ahogyan te azt hiszed bogaram, baby, egyetlen, imádlak, de könyörgöm ne szólj hozzám többet. Köszi pacsi.

Miért érzem mindig azt hogy valamiért nem tudok megfelelni, és valaki felém lép. Néha eltölt az a kellemes feeling hogy most tettem valami jót, valami olyasmit amiért mások talán majd felnéznek rám, amiért tisztelni fognak, dicsérni, szeretni.
Ezzel szeretném elérni hogy a középpont legyek, körülöttem forognak az emberek, annyira szörnyen önző és egoista vagyok, lehet ha magammal barátkoznék és lenen elég eszem összevesznék magammal. Igaz, esti Kornél? Te is érzed hogy változunk mindketten, te elsötétedsz én pedig egyre inkább eltávolodom azoktól akiktől nem kéne.
hetek óta... hetek óta nem hallok semmit, elhitetem hogy nem érdekel, pedig érdekel. Vajon azért mert bármikor jelentett valamit, vagy csak mert sosem nyugvó kíváncsiságom a nyakamat szorongatja?
Most minden jó. Szeretem, istenem szeretek élni, annyira régen vártam ezt. és boldog vagyok hogy bejárhatok és elbeszélgetek és nevetek és végre élek, így mint régen, úgy mint ezelőtt.
Hullámvölgyek. és ahogy ő is mondja: im faling...
És ki kap el? Ki az aki majd elkap? Vannak jelentkezők. vajon azok az emberek akik most jelentenek valamit majd elkapnak ha zuhanok. Vagy nem fogja őket érdekelni. nevetek és bizony mostanság vigyorgok, de ez nem minden, mi lesz majd ha keserű leszek és depressziós, ki lesz az aki átölel és azt mondja "semmi baj"
Túl érzelmes lennék? Túl sokat várok el? vagy csak vajból van a szívem. És a hold pedig sajtból mint tudjuk
A kreativitásom szárnyal, és boldog vagyok hogy tanulhatok, de mégis megrendíti a lábam néhány semmitmondó dolog amivel igazán foglalkoznom sem kéne. Ha elolvasnád értenéd? Fel tudnád fogni mi van ideírva? Hogy kinek szól és miért és vajon elhúznád a függönyt.
nem hinném,felszínes vagyok és tudom hogy te pedig ostoba. Remélem kinövöd.
Hideg van odakint én mégis szaladgálok, és mindig azt hiszem szar lesz és a végén kiderül hogy imádtam és mlg vagy ezerszer átélném ugyanazt. Csináld úgy mintha ez lenne az utolsó, mintha utoljára éreznéd a hideg csípős szelet és mintha ez lenne az utolsó oxigén molekula ami eléri  tüdőd. Lépj helyesen és minden megváltozik:
De vajon neked is jó a változás? tetszeni fog, vagy te is vak vagy mint én... nevess csak. Nevess ki, azt hiszed veled nem történhet meg? Szenvedni fogsz.
FRISSEK:
Három új fejezet Mr Leadom feljegyzései. Olvassa valaki? :)

Igenis még mindig azt érzem, amit nem akarok, jajj de nagyon nehéz erről leszokni igazam van? Szívesen nevetnék miközben körülnézni de igazság szerint csak sírni tudok.
Minden egyes porcikámmal vágyom a kalandra,a furcsára a természetestől eltérőre, de sajnos nem jön a zöld űrlény herceg a fekete motorján és nem visz engem egy másik dimenzió lila fákkal kirakott városkájába, űr cowboyokkal és nyolcfejű kacsákkal küzdeni. Szomorú hogy erre vágyom, nem?
Vagy az a szomorú hogy nem tudom megteremteni magam. Akarom érezni a  lüktető életet az ereimben, akarom érezni hogy a talpam feljebb száll a talajtól és az ég kisüti a szemem realitikus részét. Úgy akarom látnia  világot ahogyan a legszerencsétlenebbül járt hajós látja, vagy akár egy magáéba zárkózott semmitmondó szellem.
Miért nem kapom meg a kellő elismerést, miért nem akar senki sem a kedvemben járni? Ez annyira rossz. Ez is relatív. Túlmagyarázom a dolgokat.
Jaj Pán Péter gyere el értem! Mert a felnőttek azt mondják, az akarom csúnya szó helyette használjuk a szeretném szót. De én akarom akarom minden egyes mozdulatommal, teteimmel, tekintetemmel, pillantásommal, a hajszálaim gyökereinek legapróbb sejtjei is akarják! Ennyire akarni még nem akartam soha semmit. ÉS ami a legjobban elkeserít, szinte depresszióba lök, hogy a való világban vagyok, és sajnos minden álmom szertefoszlik. Éld az életet.
Miért nem ment ki senki? Miért kéne nekem csinálnom mindent? Miért nem mutatja ki ha valamit szeretne? Miért én lettem a rossz boszorkány.
Kevesen látják, hogy én igenis a jó boszorkány vagyok, és hogy Óz az a pedofil szemétláda aki el akarja csábítani Dorothyt.
Jaj és ti akik ott ültök néztek ki a nagyvilágba, engem szidtok és természetesen tudjátok mit beszéltek. Nem ismertek! vagy ha igen félreismertek, egy másik embert tudtok magatokénak,abszolút semmit nem tudtok az érzelmeimről, az életemről és ez felbasz.
És tudod mi basz fel még? A tehetetlenség, igen az is felbasz és ezt pont én mondom  döntésképtelenségemmel. És kurvára jó lenne, ha mindenki kivenné a saját részét és nem egy emberre hagynák a munkát. Mert az rohadtul kellemetlen tud lenni kis répák.

Amikor elkezdek írni mindig kiszökik a fejemből minden egyes gondolat.
Egyszer már írtam, de kitörlődött... szar ügy.
Nahszal... kezdem ott a kis beszámolómat hogy van aki reménykedve nézi élete elhalt darabkáit, és próbálja összekuporgatni majd újra összeragasztani, de a darabok úgyis szétesnek, széttörnek és nem marad más csak egy tál hamu meg por. Szokj hozzá, lépj túl rajta, éld az életed és légy büszke.
Pont én mondom? én vagyok aki fennhangon ordít? Ejj de csúnya dolog amikor szinte magamra ismerek a fenti pár sor alapján. De esküszöm már jobban vagyok, nézem az élet habos oldalát habár sok csúnya szempár szegeződik rám én csak vigyorgok és kedvesen integetve nevetgélek: sziaaa!
Nézz rám. mit látsz? különlegességet? Általánosságot? Egyediséget? Vagy csak szimplán hülyeséget... nézz beljebb. Most mit látsz? Semmit... na ugye.
Miért kell ilyen hisztisnek lenni? Fogadd el és élj vele, nem kell csapkodni amint történik valami nem túl felemelő. Ha sírni akarsz, sírj, ha fáj valami, add ki, de ne feltűnően. otthonod magányában tedd, hogy senki se fordíthassa ellened. Mert az emberek gonoszak. Igen, hihetetlenül, elmondhatatlanul kegyetlenek és romlott szívűek. igen. Ez rám is elmondható.
Felszínes, idegesítő, sértődékeny, egoista, érzékenylelkületű és elképesztően cserfes. Talán bánt amit mondasz és talán nem mondom ki a számmal pont azokat a szavakat amik a legjobban nyomják a lelkem, de ha mélyen a szemembe nézel láthatod hogy nincs minden rendben.
Én és a piti kis problémáim. Milyen szánalmas... igen ezt a jelzőt kihagytam.
Haha... nagyon vicces, pont ez? Miért pont ez? Te hülye vagy? Annyira felbaszol hogy hihetetlen.
Ha tanár lennék üvöltenék... és pszichopata lennék. nem találnék jobb kiutat. Áldásom a tanárokra. csak egy napra szeretnék az lenni, kinyírnék minden második embert
Lenne egy pisztolyom, és pár golyóm, hidd el hamar elfogynának. Hát persze... nem tudnám megtenni. Vagy mégis?
Van olyan dolog ami annyira elönti az agyad hogy remegsz és legszívesebben komolyan megtennéd, és közben jár a pofád és beleéled magad ezzel könnyítve magadon? És mikor rájössz hogy visszapottyantál a valóságba elkeseredsz hogy miért nem igaz. Miért nem igazi az az öldöklés az a sok vér amit kitaláltál? Milyen kegyetlenek az emberek...

Elég szánalmas azt látni, hogy van valaki aki a régi életét, kínozva magát, napról napra felemlegeti. Vajon majd én is iylen leszek?
Unalmas, semmitmondó, nem köt le, ez van, nem tehetek róla, sajnálom, elnézést, bocsánat.
Mutogatja, nagyon büszke re, én is büszke vagyok rád nézegetem boldog vagyok, de mi értelme? Szerinted bárkit is érdekel? Szerinted megvan a remény? Okosnak hiszed magad? Értelmesnek, különb vagy mint más, igazam van.
Ha az ember új dolgot tesz, megrémíti a többieket, lehet épp kellemesen csalódnak majd benned, de biztos az hogy az az igazi, hús vér ember te leszel?
Holnap suli. Holnap visszatérek, bizony, az apokalipszis angyala feléled.
Kár hogy nincs egy olyan külön világom, egy olyan kivételes közösségem, ami különleges, csak én ismerem, senki más nem láthatja, nem érezheti amit én. Csak én vagyok az, aki ezt átélheti, aki megtapasztalhatja a csodát. De a csodák nem válnak valóra. Csak így nem fognak. hiába álmodozol, hiába reménykedsz, úgy sem fog a sült galamb belerepülni a gyökérarcú fejedbe :)

Annyira szörnyen fáradtnak érzem mag, kiszipoylozott a mai nap, nincs is mit irnom róla. Nem is akarok...
Chicago, maffia sztájl, nyugtassona  tudat hogy a találkozóid nem lezsnek hiábavalóak. A lényeg hogy felületes. Szörnyen, elképezstően, borzalmasan. Be vagy táblázva? milyen szánalmas.
Frissek - hát a HAZU menüpontba felraktam egy rakás menüpontot meg rajzot. Nézegessétek

Nincs ichlet, a betegség vissza van nyomva. Veszekedés van rendesen, egy kevéske pénz a zsebben és rengeteg szeretetéhség amit nincs hova rakni az ég adta világon.
De! Legalább a remény hal meg utoljára.
Néhány régi ismerős, várakozok, lehet még fogok is egy ideig, vagy cska ő nem meri teljesíteni amit kérek? És a másik simerős. vagyok olyan szemét és semmit sem teszek. Íróai válság... ha szabad ezt mondanom.
Reméljük hogy talán részt veszünk mások életében, ha másban nem, legalább egy apró szavacskában igen, Reménykedjünk együtt.
Frissek: hát lett egy uj fejezet a Mr Leadom feljegyzéseihez... haha nehogy elolvasd :D elég hosszú.

Cowboy járás ezer plusz egy, avagy minek iszik, aki nem bírja.
Csak mert szorult valami sütnivaló abba a tök fejembe, nem egészen biztos, hogy pont olyan hülye vagyok, mint ahogyan te gondolod. Vagy esetleg répának gondolsz? Te bajod baby, de én jót fogok majd röhögni.
Vagy az élet velem is simán kitol? Majd én is elveszek abban a bizonyos embertömegben, mint egy szál fehérhangya a bolyban?
Szomorú belegondolni ebbe a dologba, nem tudok most függönyösen írdogálni, teljesen ki vagyok merülve, ráadásul holnap utazom. hova utazom? Istencsiszoltakőhalomra utazom, ott valahol a haláltudjainnen mögött van pár lépésnyire, csak meg kell kerülnöd a mittoméncsakmenjélvalamerre városkafordulót és máris odaérsz.
Mit csinálok ott? Részben azért megyek oda, mert szeretetteljes szívem nem hagy nyugodni, lelkiismeretem pedig üvöltve próbálja beleverni azt a csöpp jóakaratot a fejembe. Másrészt pedig mert megyünk a fekete terembe bohóckodni, hogy ismételten lefagyjon a lábujjam.
Alig van olyan apokalipszis angyal áldozat, akiről ne tudnék esetleg egy rossz szót is mondani. Alig. De tényleg… egyetem? Reménykedem.
Milyen fura is, hogy most is csak mosolyogva bólogatok, mikor kiemelik tudásom szilánkjait, milyen fura hogy ez máshol semmit sem jelent és milyen fura lesz, majd ha ugyanezekkel a könnyű kis pillantásokkal bombázom majd azt is aki megkérdi azt a bűvös kis kérdést, hogy ugyan már te komolyan oda jársz, és ráadásul ezen a társadalmi és életkori szinten vagy?
És én meg majd csak mosolygok. Minden hit kérdése, isten szeret minket.
Ordítás, bunkózás, az ember egy kicsi idő után rájön, semmi értelme, hiszen a körülöttünk lévők nemigen fogják tolerálni. Nem tapasztalat. Nem vagyok bunkó. Egyszerűen csak vak se vagyok. Nézz ki a tök fejedből, öreg!
Mit írhatnék, mit mondhatnék, zsibbad a nyelvem az agyam és körülnézek és fejbe csap a felismerés. Te jó ég hiszen… ott is! És itt is. Micsoda hihetetlen véletlen.
Művész leszek vagy megkattanok.
Ma a barna művész nagyot szívott így hát kedvesen szóllot nekünk, ami imponált és igen jó kedvem lett tőle. érzékenységem a határokat súrolta, kedvességem kiáramlott az univerzumba és bizony mosolyom elvakította a vasorrú bába jégszemeit. mert én ezt is megtehetem.
Kár hogy sok mindent nem tehetek meg…. nagy kár.
Volt ma bizony seggriszálás, színpad, fények, majdnem Hollywood csak a minőség hiányzik. made in Hungary. Alig lehet felismerni. és milyen igaz… vajon a sztárok is beolvadnak?
Nincs kedvem, pedig még lenne mit. elégedj meg :)

Jön az Apokalipszis halált hozó fekete angyala és bedarálja azt a gyíkarcú gyökér fejeteket!
Avagy: rettentően hitelesnek tűnik, az, ami néha csak pár másodpercre is, de felvidítja az ember lányát. Milyen érdekes hogy megítélünk másokat, csak mert másképpen gondolkodnak vagy öltözködnek, mint mi, még akkor is ha jó értelemben ítéljük meg őket. :)
És ha nem így lenne?
Ismételten: meg vagyok fázva.
A történelem megtörtént, mindenki ordított, engem megdobtak egy szendviccsel és titkon abban reménykedem, hogy végre tényleg eljön az apokalipszis halált hozó angyala és segít rajtam, még ha az én fejem is bedarálásra kerül, az lesz az utolsó kívánságom, hogy én legyek az utolsó, csakhogy röhögve nézhessem végig azoknak a répáknak a halálát, akik nélkül az életem nem lenne teljes. Ó köszönöm nektek! Depresszióm kifordításáért köszönök minden egyes elvetett magot, amit a fejemben elvetettetek. (rohadjatok el)
No de most életem fordulóponthoz érkezik, vagyis legalábbis cseppet kifújhatom magam, retro divatbemutató készülődik újdonsült jelky-s korszakom legelején.
Ess le, törd ki a nyakad, saját nedveidben rohadj el ott ahol vagy.
Szercsi van, barcsik vagyunk, egyen ing és egyen füzet éljen soká, kécséke mátemátéka és nágy jegy.
Partytime Everytime! Elegendőek a kulcsszavak, az agyam majd beazonosítja biza biza.
Két Móni van. Egyről már ejtettem szót másikról nem. Annyit fűzök ehhez hozzá, hogy mindkettőnek: szia móniiiii!
Fura hogy tegnap még bírtam összefüggő mondatokat alkotni, most már csak arra vagyok képes, hogy egymástól független, magyar szavakat pakolgassak egymás mellé és vigyorogjak, mint egy tejbe tök, amikor sírni kéne. Illetve nem?
Vidám dolog azt érezni, hogy kívülálló vagy, téged nem érint, ez csak egy álom, nemsokára felébredsz és rohansz tovább a hétköznapi kis életedben, de nem! Ott ültem hallgattam és nevettem, és be kell vallanom piszkosul jól éreztem magam, mert el tudják hitetni velem hogy még mindig csak a kapukat figyelve, csillog a szemem, semmi több.
Olyan ostoba vagyok.
Rám ír, nem hagy nyugodni, csak azért is itt lóg, egyfolytában, szakadatlanul, félelmet nem ismerve, pedig leszakadhatna már, Elhúzhatna, elmehetne, lekophatna, koccanhatna, vagy amit csak akarsz. Jótét lelkem nem süllyed el soha.
Egyetem, továbbtanulás, az életem főbb pontjai. Megnézek egy videót és bizony az ad nekem erőt. Nem szerelmes, nem romantikus, egy egyszerűen nagyszerűen semmirekellő kis padlócirkáló videó, ami a borús, vagy épp napos délutánokon is ott virít a fantáziám apró kis lemezén. Vagy épp óriási CD?
Szemüveg, nem szemüveg, vakulni készülő, egyszerűen csak gyíkarc vagyok, egy kocka, egy gyökérkezelt? Döntsd el te, úgy sem hallgatok rád, sosem hallgattam senki másra, még akkor se, ha tudtam, igaza van. Felbaszott, agresszívvá tett, ütök, vágok, harapok és csípek, karmolnék is, ha lenne mivel.
M. S. – olvadás.
uff uff kiált a néma indián, s kinéz befalazott ablakán,
Rápattan régmegdöglött lovára és elvágtat a sehonnani csatába.
Nem létező farzsebéből előkapja otthonfelejtett pisztolyát,
és lelövi kopasz nagyapjának mind egy szál haját.
Nem én vagyok a bűnös, nem én tettem kérem szépen, ifjúkorom hamuvá tételének apró szilánkjai ezek, amiket kimentettem az ólomkatona vörös kis szívecskéjével együtt. Gyönyörködj és kárörvendj, mert az a legszebb.
Búcsúzom.